Rozmaring
A fájdalomcsillapító, izomlazító hatásáról ismert és a vérkeringésre serkentően hat, élénkíti a memóriát és csökkenti a stresszt
A máj működésére jó hatású, javítja az emésztést, epehajtó és szélhajtó valamint görcsoldó hatású, így menstruáció alatt is enyhíti a fájdalmakat. Migrén kezelésére teája kiválóan alkalmazható és illóolajának belélegzésével is ezt a hatást elérjük.
Illóolajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz
A rozmaringolajat a népi gyógyászatban emésztési zavarok (diszpepszia) kezelésére és a gyomor–bél-rendszer enyhe görcsös állapotainak oldására, továbbá enyhe izom- és ízületi fájdalmak és enyhe perifériás keringési zavarok enyhítésére használják.[3] Népgyógyászati felhasználása nem bizonyítékokon, hanem hosszú távú tradíción alapszik. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.
Főbb mellékhatások és kockázatok:
Emésztőrendszeri panaszok: Nagy mennyiségű tea vagy kivonat fogyasztása hányingert, hányást, hasmenést, görcsöket okozhat.
Bőrallergia: A rozmaringolaj külsőleg alkalmazva irritációt, ekcémát, allergiás bőrreakciókat válthat ki az arra érzékenyeknél.
Terhesség és szoptatás: A rozmaring vetélést okozhat, mivel stimulálja a méhet, ezért terhesség alatt szigorúan kerülendő (menstruációt kiváltó hatása van).
Epilepszia: A rozmaringolaj magas kámfor- és cineoltartalma miatt fokozhatja a görcsrohamok kialakulását, így epilepsziásoknak nem ajánlott.
Magas vérnyomás: Keringésjavító és melegítő hatása miatt növelheti a vérnyomást, így magas vérnyomásban szenvedőknek óvatosan alkalmazandó.
Veseirritáció: Nagy dózisban veseirritációt okozhat.
Ellenjavallatok:
Terhesség/szoptatás: Tilos.
Epilepszia: Nem ajánlott.
Magas vérnyomás: Konzultáció szükséges.
Gyógyszerkölcsönhatások: Fokozhatja a vérhígítók, vízhajtók és a lítium hatását.
Dioszkoridész orvosbotanikai munkájában is olvasható, aki mint libanotisok (tömjénszagú füvek) egyikeként írta le. A latin szerzők pedig különféleképpen írták le nevét: Ovidius ros maris, Vergilius pedig ros alakban írta. Latin nevének eredetét pedig különféleképpen is magyarázzák. Egyesek szerint népetimológiával keletkezett a görög rhops myrinos kifejezésből, melynek jelentése illatos cserje. Mások szerint neve a ros marinus szavak összevonása, mely esetben jelentése tengeri harmat. Az újabb vélemények szerint a ros ősi latin neve, mely szó a tömjén latin nevének a thus-nak az alapkörébe tartozik, vagyis a rozmaring a latinban is tömjénillatú cserjét jelentett. Itáliában a szegények tömjénfája volt.
A rozmaringot már az ókorban is többféle célra használták. Collumella kiváló méhlegelőnek mondta. Horatius egyik ódája szerint rozmaringgal koszorúzták a házi istenek (penates) kis szobrait. Ovidius szerint pedig az ünnepre az ünneplők is a rozmaringgal, rózsával vagy ibolyával koszorúzták magukat. A díszkertekben, pedig ahol a puszpáng már nem díszlett; ezt használták helyette. Dioskurides és Plinius pedig mint gyógynövényt írta le. Dioskurides a rozmaringot mint gyógyszert a sárgaság ellen ajánlotta.
A rozmaringot illatszerként is felhasználták. Már az ókorban is a tömjént helyettesítették vele. Akinek nem tellett a drága tömjénre, az a tömjénillatú rozmaringgal áldozott az isteneknek.
Később a rozmaringos borból desztilállással készítették a rozmaringszeszt, rozmaringvizet, mely általánosan a 18. században jelent meg és már akkor gyógyszerként ajánlották.
A magyar királyné vize (aqua reginae Hungariae): A rozmaringszesz két rész rozmaringból és három rész alkoholból állt. Gyógyításra való felhasználásának első nyomai Joannes Praevotius, páduai orvostanár munkáiban találhatók, amelyek 1666-ban Hannoverben jelentek meg, és amelyekben egyebek között egy köszvénygyógyító szer receptjét és annak csodálatos történetét is tartalmazzák